Az ellentétek szembenállása nélkül nem születik harmónia, hiszen ismernünk kell a vihar vad erejét ahhoz, hogy értékelni tudjuk a szélcsendet. A szerzőben kavargó érzések néhol mindent elnyelő, megfoghatatlan örvényekként jelennek meg a verssorokban, másutt csak pedig elcsendesedve adnak gondolkodnivalót annak, aki a lélek tengerének parti fövenyén megpihenve hagyja, hogy átjárják az érzések. A lélek és a bor, a realitás és a mámor kettőssége vezeti végig az olvasót a kalandon, amit úgy nevezünk: Élet.